Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Életrajza

2008.01.18

 

            Chris Brown életrajza

 

Épp olyan, mint a szomszéd srác: az egyik pillanatban kisfiú, a másikban már kész férfi. Az egyik pillanatban kosárlabdával próbál cselezni, a másikban védőként játszik a pályán. Az egyik pillanatban bebújik a takaró alá, hogy még öt perc alvásért könyörögjön, a másikban egész nap rohan a felvételekre, fellépésekre és interjúkra.

Könnyed viselkedésével és iskolás fiús sármjával Chris Brown könnyen lehetne olyan ember, akit bárki ismerhet. Minden esélye meg is van arra, hogy az egész világ hamarosan megismerje a nevét, hiszen debütáló albumán hihetetlen hangját, mondanivalóban gazdag szövegeit, elképesztő dalait és kifogástalan vokáljait bárki meghallgathatja.

Chris nem tagja a legrangosabb producerek táborának, még csak nem is az egyik híres urban zenei csapatból került ki. Egyenesen a virginiai Tappahannockból származik. Az ifjú Mr. Brown példája kiválóan bizonyítja, hogy az igazi tehetségnek, kitartásnak és kisugárzásnak még mindig helye van a zeneiparban.

Aki meghallja Chris hangját, olyan sztárokhoz hasonlítja a fiút, mint Michael Jackson, Tevin Campbell és Usher. De ha egy kicsit tovább hallgatjuk, az összehasonlítás fölösleges lesz, mert nyilvánvalóvá válik, hogy Chris amellett, hogy minden bizonnyal rendelkezik elődei kreativitásával, egészen egyedi stílusa, íze és helye van a zenében, ami csak az övé. Úgy énekel, mintha a szórakoztatás lenne az egyetlen dolog a világon, ami igazán számít.

A kezdetek

Chris első zenei kezdeményezései egész kiskorára nyúlnak vissza: szülei eklektikus zenei ízlése és a kedvencek (Michael Jackson, Sam Cooke, Stevie Wonder, Donnie Hathaway, Anita Baker és Aretha Franklin) dalaiban való elmélyedés is hozzájárult ehhez.

Ám mint a legtöbb fiú, hamarosan Chris is rátalált a rap műfajra, és biztos volt benne, hogy miatta fogják a térképek jelölni Tappahannock városát. "Rappeltem. Nem tűnt fel, hogy jó énekhangom van, egészen 11-12 éves koromig. Az anyukám hallott énekelni a ház körül, és azt mondta 'Mit csinálsz? Te tényleg tudsz énekelni!' Ezután az iskolában elkezdtem a lányokat elkápráztatni a hangommal."

Amikor 13 éves lett, Chris rájött, hogy a hangjában több van, mint egy lányokat vonzó mágnes. Ezt az édesanyja is így gondolta, ezért elvitte a fiát különböző producerekhez. "Amikor bementem, és elkezdtem dolgozni, kaptam jót is, rosszat is, de szerettem, és tudtam, hogy ezt akarom csinálni egész hátralévő életemben."

A hátralévő élete pedig nagyon jól indul... Chris Brown mindennel szükséges eszközzel ellátva tör be a zeneiparba; nemcsak tehetséges énekes, de sokoldalú dalszerző, lenyűgöző táncos és ügyes fiatal üzletember, aki megtanulta a zenei szakma csínját-bínját. Emellett élvezi a kosárlabdát, és ígéretes karrierje ellenére még mindig utál felkelni reggelente.

A debütáló album: "Chris Brown"

Saját nevével fémjelzett debütáló albuma utazásra invitálja a hallgatókat üzletközpontokon, bulikon és egyéb tinédzser "bújóhelyeken" keresztül, ahol Chris számos esemény szereplőjévé válik: egy lánnyal együtt hódítja meg a táncparkettet, egy másik lány faképnél hagyja, míg egy harmadik fülig szerelmes lesz belé. Ez egy album a fiatal fiúkról, a fiatal lányokról - és a tiniszerelemről.

Az albumon szereplő dalok kiválasztásával kapcsolatban Chris azt mondja, a megérzéseire hallgatott, hogy eldöntse, mi az, ami már nem fér bele, és melyek az igazán neki való trackek. "Amikor ezeket a dalokat hallom, érzek valamit. Érzem, hogy van közöm hozzájuk. Kimegyek a stúdióból, és a saját magam hallgatójává válok, kritizálom magamat."

A fergeteges sikerű, "Run It" című első kislemezdalban - mely egy ellenállhatatlan, figyelemfelkeltő R&B-felvétel - Juelz Santana is közreműködik. "Tulajdonképpen azt mondom a dalban egy lánynak, hogy ha egyedül jött a partira, mutassa meg nekem, hogy szórakozik, hogy bulizik, de ha egy másik sráccal jött, arról mindenképp tudni akarok az elejétől fogva. Valójában tehát az ismerkedésről szól. Gyerünk, csináljuk!"

"A "Gimme That" arról szól, hogy egy idősebb lánnyal szeretnék randizni, és igyekeznem kell, hogy komolyan vegyen. Kicsit kérkednem is kellene azzal, ki is vagyok én, persze nem túlságosan, és meg kell győznöm őt, hogy bár 3 évvel idősebb nálam, nagyon tetszik nekem, és adjon egy esélyt!"

A "Young Love" című dal produceri munkálatait a The Underdogs vállalta, és szerepel benne egy részlet a hetvenes évek klasszikusából, a "Side Show"-ból, melyet egykor a Blue Magic játszott. "Ez a dal az első szerelmet állítja a középpontba, ez lesz az új tinédzserhimnusz" - mondja Chris. "Ha a fiatalok nagyon szerelmesek is egymásba, sok idős ember gondolja, hogy "Szerelem? Nem vagytok még olyan idősek, hogy éjszakára kimaradjatok!" Ők nem tudják, hogy ez a korosztály tényleg erős valós érzelmeket táplál egymás iránt, így ez a dal egy üzenet az időseknek, hogy bár fiatalok vagyunk, nagyon szeretjük egymást. Azt hiszem, ezt minden tinédzser átéli."

A Dre és Vidal producerek munkája a kellemes dallamú "Yo", mely egy egyszerű dal egy fiúról, aki meglát egy gyönyörű lányt, és nem tud szabadulni tőle. "Egy lányról van benne szó, akit meglátsz egy bulin vagy egy bevásárlóközpontban. Elmondod a barátaidnak, hogy muszáj leszólítanod, de csak annyit mondasz, hééé!

Ám amikor Chris Brown annyit mond, "hééé", új jelentést, új mélységet és egy egészen új érzést ad a szónak. Chris énekhangja friss és hívogató, érzelemmel teli és szárnyaló, mely új lendületet ad a zenébe vetett hitnek. Minden dalába belerejti az érzéseit, és mindig a megfelelő mértékű szenvedélyességet, mókát és nagyszájúságot rántja elő a megfelelő helyen.

A zeneileg "akrobatikus" "Your Man Ain't Me"-től a gyengéd, komoly "Is This Love"-on át (melyek mindegyikét a The Underdogs producerelte) a szexi "Poppin"-ig (mely egy ifjú hölgy fizikai adottságai előtt való tisztelgés), Chris Brown tinédzserként felfedezi az élet és a szerelem sokszínűségét, és mindezt anélkül teszi, hogy túlságosan gyerekes vagy unalmas lenne. "Nem szerettem volna a szexre kihegyezni a dolgot" - mondja. "Túl fiatal vagyok. A saját korombelieknek is, és az idősebb embereknek is tetszeni akarok. Ez lehetőséget ad arra, hogy a közönséggel együtt nőjek fel, így elég, ha 20 éves koromban váltok stílust. Ám most sem akarok túl gyerekes lenni, de fel sem szeretnék még nőni..."